Hétvégén a Várkert Bazárban rendezték meg hazánk egyik legrangosabb eseményét, a Budapest Central European Fashion Week nevű divathetet, ahol három napon át több divatbemutatót és prezentációt tartottak. A hazai divatipar legfontosabb és kétségtelenül megkerülhetetlen szereplőin kívül (bloggerek, újságírók, stylistok, fotósok, sminkesek és fodrászok) a nemzetközi szcéna szakemberei is részt vettek a nagyszabású rendezvényen. Hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra, hogy most először kértek fel hivatalos divatnagykövetnek. Ehhez méltóan a legnevesebb magyar divattervezők kollekcióiból választottam néhány szemetgyönyörködtető és különleges darabot, amit büszkén viseltem.
Nem csak Magyarország, hanem Kelet-Közép Európa neves tervezői is bemutatták a legújabb, őszi/téli kollekciójukat. A Visegrádi Négyek regionális együttműködésének megfelelően Csehország, Lengyelország és Szlovákia dizájnerei és sajtóképviselői is megjelentek. Négy showt vártam a legjobban: Nanushka, Maison Marquise, Jiri Kalfar és Tomcsanyi. Utóbbi hármat szeretném most kicsit alaposabban is górcső alá venni.
A Maison Marquise évek óta az egyik legnagyobb kedvencem a hazai dizájnerek közül. Nagyon kedvelem a tervező, Tóth Bori elragadó, ám kényelmes és hordható darabjait. Az ikonikus és nőies sziluettű darabokra jellemző a kifogástalan vonalvezetés, a szofisztikált elegancia, amely egyszerre klasszikus és modern minőségi anyagokkal, illetve látványos részletekkel keveredve teremti meg a tökéletes egyensúlyt. A finom csipke, a ragyogyó flitterek, valamint a sötét tónusú, ám erőteljes színek alkotják meg a pompás és méltóságteljes darabokat. Maison Marquise ruhát csupán egy olyan hölgy tud viselni, aki tudja, hogy nem csak egy miniszoknya mutat jól egy nőn, hanem egy maszkulin stílusú nadrágkosztümben is lehet csinos valaki.
Jiri Kalfar nevéről – bevallom – egészen a divathétig nem hallottam, ezért is voltam nagyon kíváncsi a bemutatójára. Az őszi/téli kollekciójából az abszolút kedvencem lett azonnal két szett is. Az egyik egy szikrázó királykék, csipkével díszített flitteres ruha. A rafinált szabású darab különlegessége az áttetsző pliszírozott szoknyarész, az enyhén fodros és csillogó kézelő laza elnagyoltsága, ami a modell ujjait félig takarta, illetve a gallér, amelytől az egész ruha bájos romantikát sugallt. A másik összeállítás nem csak az egymástól teljesen eltérő anyagok mesteri ötvözése miatt páratlan és domináns, hanem a formák keverése is egy elsőre talán szokatlannak tűnő stílust kölcsönöz az egész kompozíciónak. A már-már férfias stílusú, bő szárú, laza koptatott farmer modernitása kiválóan mutat a klasszikusan szabott, elegáns, gazdagon díszített sötétarany és mélyen dekoltált zakóval. Amit a nadrággal elfedett, azt a blézerrel mutatta meg a cseh dizájner. A felső és az alsórész közötti összhangot azzal teremtette meg, hogy a farmer olyan árnyalatú varrást kapott, mint a zakó alapszíne. A nadrág játékos részletei az elől lévő sötétkék zsebekben és az oldalán futó betoldásban rejlenek.
Tomcsányi Dóri szeret visszanyúlni azokhoz az egyszerű vonalú darabokhoz, amelyek a 80-as évekbeli Magyarországon voltak divatosak. Az általa tervezett topok, nadrágok, ruhák és kabátok mind színeiben, mind pedig szabásban számomra azt a pozitív értelemben vett szocialista korszakot idézik meg, amikor a szüleim még fiatalok voltak és próbáltak stílusosan öltözködni a szűkös lehetőségek közepette. Az őszi/téli szezonból kiemelném a tervezőnő klasszikus trencskóját, nekem is van egy effajta vékony kabátom az egyik korábbi kollekciójából. Szerintem mindenkinek érdemes beruházni egy ilyen alapdarabra, ami bárhol megállja a helyét.
