A gödöllői Solier fúziós desszertétterem számomra már nem egyszerűen egy hely, ahová egy új menü miatt visszatérek, hanem egy olyan gasztronómiai élmény, amely minden látogatás alkalmával képes új oldalát megmutatni. A korábbi tavaszi menü után különösen kíváncsi voltam arra, hogyan formálja tovább Szoljár Csaba séf az étterem egyedi szemléletét.
A Solier egyik legkülönlegesebb sajátossága, hogy a desszert fogalmát teljesen új perspektívába helyezi. A fúzió itt nem csupán különböző nemzetek konyháinak találkozását jelenti, hanem a cukrászat, a modern konyhatechnológia, a szezonális alapanyagok és a kreatív tálalási technikák ötvözetét.
A menü minden fogása tulajdonképpen egy tányérdesszertként van megkomponálva: nem feltétlenül édes értelemben, hanem a desszertekre jellemző precizitással, textúrajátékkal és vizuális gondolkodással. A Solier tudatosan szakít azzal a hagyományos elképzeléssel, miszerint a desszertnek kizárólag édesnek kell lennie, így olyan alapanyagok is megjelenhetnek ebben a világban, mint a lazac, a gyöngytyúk vagy az őz.
Érdekesség, hogy a hatfogásos menü első négy fogása nem tartalmaz hozzáadott cukrot, kizárólag az ötödik és hatodik fogás képviseli az édesebb lezárást. Ez is jól mutatja, hogy a Solier célja nem pusztán a megszokott desszertek újragondolása, hanem egy teljesen új gasztronómiai szemlélet létrehozása. A fogások mögött személyes élmények, utazások és a természethez való szoros kapcsolódás állnak. A menü folyamatosan változik, hiszen az alapanyagokat a szezonálisan elérhető lehetőségek inspirálják, így minden hónapban újabb és újabb tematikus összeállítás születik.
Az első fogás, az amuse-bouche, egy könnyed bevezető, a séf üdvözlete, amely megadja a menü hangulatát. A második állomás, a Vízi világ, az édes- és sósvízi világ, valamint az ő tengerparti utazásainak élményeiből merít ihletet, az általa ott megismert alapanyagokat és ízélményeket idézve.
A Farm fogás még személyesebb kötődésű: Szoljár Csaba séf a saját tanyáján él és gazdálkodik, így az ott megtermelt alapanyagok, valamint a természetes, vidéki környezet is inspirációként szolgálnak. A Természet fogás pedig az erdők és mezők világát jeleníti meg, amelyhez természetkedvelőként és erdőjáróként különösen közel áll az erdei alapanyagok sokszínűsége, valamint a vadak karakteres ízvilága. Ezek a komponensek ebben a fogásban kifinomult, harmonikus formában jelennek meg.
A Gyümölcsök fogásban az aktuálisan elérhető szezonális gyümölcsök kerülnek főszerepbe, míg a menü zárásaként érkező Petits fours, vagyis a Csokoládék, különböző bonbonokat, pralinékat és apró desszerteket vonultat fel.
A fogások mellé a Solier bor- és italpárosításokat is kínál. Bár én személy szerint nagyon ritkán fogyasztok alkoholt, ezért a borsort még nem kóstoltam, a juice-párosítások önmagukban is lenyűgöző élményt jelentettek számomra. A különleges teaalapú, gyümölcsös és gyógynövényes italok nem egyszerű kísérőként jelentek meg, hanem szervesen kapcsolódtak az adott fogásokhoz. Minden egyes párosítás harmonikusan egészítette ki az ízeket és önmagában is teljes gasztronómiai élményt nyújtott.
A Solier egyik legizgalmasabb sajátossága továbbra is az, hogy tudatosan feszegeti a desszert és a klasszikus éttermi fogások közötti határokat. Itt a desszert nem az étkezés utolsó, édes lezárása, hanem egy komplex, több felvonásból álló gasztronómiai történet része. A hangsúly az alapanyagokon, a textúrákon, az ízek közötti kontrasztokon és az érzékszervek teljes bevonásán van. Az új menü ismét ezt a gondolkodásmódot képviseli: a természet különböző rétegeit mutatja be, a friss, zöld növényi jegyektől egészen az erdei, mélyebb aromavilágig. A fogások egymást követve egy tudatosan felépített ívet rajzolnak ki. Fontos megemlíteni, hogy a menü egyes összetevői laktózt, glutént és tejfehérjéket tartalmaznak. Az ízélmény teljessége és a fogások harmóniája érdekében ezeket az összetevőket nem tudják kiváltani.
Fúziós desszertmenü
A kora nyári fúziós desszertmenü első pillanata már jól jelzi a Solier irányvonalát: a pirított citrusos vajas kalács citromos vajjal és narancs koshóval egyszerre otthonos és kifinomult. A vajas kalács melegsége találkozik a citrusok frissességével és a kosho enyhén pikáns jegyeivel, amelyek rögtön kijelölik a menü savakra és harmóniára épülő irányát.
Az amuse-bouche a zöld, friss aromák világából indul. A zöldpaprika, bazsalikom és uborka kombinációja könnyed, tiszta nyitányt kínál, amelyet a kecskesajt, kápia és málna hármasa követ. Ez a fogás már erőteljesebb kontrasztokra épít: a krémes, sós jegyek mellé a málna gyümölcsös savassága társul. A hozzá ajánlott lime, alma és zöldtea alapú juice tovább erősíti ezt a friss, növényi karaktert.
Vízi világ
A Vízi világ következő állomása a lazac, wasabi és joghurt kompozíciója. A fogás letisztult szerkezetre épül: a lazacprád gazdag ízvilágát a wasabi élénk aromái és a joghurt frissessége finoman ellensúlyozzák. Számomra különösen meglepő volt a wasabi jelenléte, hiszen korábban csak szusi mellé fogyasztottam ezt az erőteljes alapanyagot. Ezúttal azonban egyáltalán nem volt túl erős vagy csípős, ugyanakkor jellegzetes íze azért érezhető maradt. A tányér nem a túlzott intenzitásra épít, hanem a precíz arányokra. Az alma, citrusok és akácvirágtea alapú juice elegáns kísérőként jelenik meg, amely finoman kapcsolódik a fogás könnyedségéhez.
Farm
A Farm a menü következő fejezeteként a szárazföld irányába halad: a gyöngytyúk, sárgarépa, zöldborsó és curry olyan harmonikus összeállítást alkotnak, amely egyszerre idézi a vidéki alapanyaghasználatot és a modern csúcsgasztronómiai szemléletet. Gyerekkoromban vidéken mi is tartottunk gyöngytyúkot, így ez a fogás számomra nemcsak gasztronómiai élményt jelentett, hanem egy kis időutazást is. A gyöngytyúk karakteresebb szárnyas alapanyag, amelyhez a répa természetes édessége, a zöldborsó frissessége és a curry aromái társulnak. Az alma, citrusok és bodzavirágtea alapú ital szépen illeszkedik ehhez a zöldségesebb, tavasziasabb karakterhez.
Természet
A Természet fogás a menüsor egyik legerőteljesebb pontja ezúttal is: a vad és az erdő világa jelenik meg benne, ahol az őz, rókagomba, gyökérzöldségek és zöldfűszerek találkoznak egy mélyebb, komplexebb ízvilágban. A Solier korábbi menüiben is megjelent már a vadhús, amely jól illeszkedik ahhoz a szemlélethez, amely a karakteres magyar alapanyagokat modern technikákkal helyezi új megvilágításba. Az őz elegáns, nemes alapanyag, amely megfelelő elkészítéssel egyszerre tud kifinomult és intenzív lenni. Az ecettel enyhén megbolondított rókagomba erdei aromái, a gyökérzöldségek földes édessége és a zöldfűszerek frissessége olyan harmóniát alkotnak, amely a menü egyik legmélyebb élményét adja. A hozzá ajánlott alma-, narancs-, csipkebogyó- és Lapsang Souchong tea-alapú juice különösen érdekes választás: a tea enyhén füstös karaktere tovább erősíti az erdei hangulatot.
A hűtött pohárban érkező mangó sorbet ezt követően hűs és frissítő átmenetet biztosít, tisztítva az ízérzetet a következő fogás előtt.
Gyümölcsök
A Gyümölcsök desszertvilágának első állomása a málna, meggy és tárkony találkozása. Számomra a tárkony eddig leginkább levesekből volt ismerős, ezért különösen izgalmas volt desszertben találkozni vele. A gyümölcsök élénkségét a tárkony különleges, enyhén gyógynövényes aromája teszi még izgalmasabbá. A fogás jól példázza a Solier egyik erősségét: olyan párosításokat alkalmaz, amelyek elsőre szokatlannak tűnhetnek, mégis harmonikus egységet alkotnak.
Petits fours
A vacsora lezárásaként három különböző kis csokoládékompozíció érkezik. A ruby csokoládé, málna és choux könnyedebb, gyümölcsösebb irányt képvisel. Különösen közel áll hozzám az égetett tészta világa, így minden desszert, amely erre az alapra épül, számomra különleges élményt jelent. A tejcsokoládé, sárgabarack és karamell lágyabb, kerekebb karaktert hoz, míg az étcsokoládé, szeder és mandula mélyebb, elegánsabb lezárást biztosít. Az utolsó három apró falat ugyan a megszokott módon mutatja be a hagyományos cukrásztechnikákat, de a teljes menü kiválóan összegzi az étterem egyedi koncepcióját: a klasszikus desszertvilág alapjai itt új kontextusban jelennek meg.
Az új Solier-menü továbbra is azt bizonyítja, hogy a desszert fogalma sokkal tágabb annál, mint amit hagyományosan gondolunk róla. A fogások nem egyszerűen édes vagy sós elemekből állnak össze, hanem komplex íztörténeteket mesélnek, ahol minden alapanyagnak saját szerepe van. A menü számomra legérdekesebb része egyértelműen a Vízi világ és a Gyümölcsök fogás volt, amelyben az alapanyagok és a szokatlan, de kifinomult jegyek olyan egységet alkottak, amely tökéletesen megmutatja az étterem szemléletét.
Ami különösen izgalmas a Solier esetében, hogy minden új menüvel ugyanaz az alapgondolat marad jelen, mégis mindig más oldalát mutatják meg az alapanyagoknak. Ez az a fajta következetes kreativitás, amely miatt egy ilyen helyhez érdemes újra és újra visszatérni. A korábbi látogatásom után azt írtam, hogy a Solier állandó vendégévé váltam és az új menü csak megerősített abban, hogy ez a gödöllői étterem különleges helyet foglal el a magyar gasztronómiai térképen.
Ha életem végéig csak egyetlen étteremben ehetnék, biztosan a Soliert választanám. Kevés hely képes arra, hogy minden látogatás alkalmával új élményt nyújtson, miközben következetesen hű marad saját filozófiájához. Számomra a Solier nemcsak az egyedi koncepciója és kifinomult ízvilága miatt különleges, hanem azért is, mert minden tálalás önálló és emlékezetes műalkotás. A vibráló színek, a játékos formák és a precízen kidolgozott részletek Szoljár Csaba kreativitását tükrözik. Minden egyes fogás ehető művészet, amely egyszerre kínál gasztronómiai és vizuális élményt.
